A kezdetek

2017. március 8.
A legszebb nap volt életemben. megtudtam, hogy anya leszek. Persze először a pánik futott végig bennem, de az első sokk után elöntött a boldogság, mint szerintem szinte minden nőt, aki az első gyerek elé néz. Aki mást mond, az hazudik, ennyi.
Rólam tudni kell, hogy nem kis mértékben utálom az orvosokat, rossz tapasztalatok... Még azt se nagyon tudom mondani, hogy tisztelet a kivételnek, mert a kivétel (igen csak egy van) nem az én, hanem a kisfiam orvosa. Ehhez még hozzá jön, hogy rettegek a tűktől, szintén rossz tapasztalat, szerettek szurkálni gyerek koromban még a kötelező védőoltásokon felül. Szóval így kellett nekivágjak a terhesgondozásnak, gondolom mondanom sem kell, hogy minden piszkálás és szurkálás előtt volt néhány álmatlan éjszakám és minden alkalommal csak azért nem futottam el, mert arra gondoltam, hogy ezt nem magamért, hanem az én drága kis pocaklakómért teszem. De minden kellemetlenség semmi volt ahhoz képest amikor színre léptek a hurcinácik és a turbóanyuk, és ezze el is érkeztünk a valódi témához.

Kezdjük is talán a fogalmak tisztázásával.

Hurcináci: Az az anyuka típus, akin a nap 24 órájában babakendőben lóg a porontya, mert csak így alakulhat ki a tökéletes kötődés baba és anya között (szerinte...).

Turbóanyu: Ebbe a kategóriába tartoznak az egy gyerekes fiatal anyukák, akik Mindenkinél! Mindent! Mindíg! jobban tudnak és csinálnak még akkor is ha nem. És persze már két hetesen babaúszásra és babatornára meg babajógára meg Isten tudja még mire hordják a gyereket, mert nem lehet elég korán kezdeni.

Na, miután így tisztáztuk a fogalmakat kezdődjön a mese...
Először turbóanyu lépett színre. Kb velem egy idős, van egy három éves kislánya. Az én drága kisfiam még pocakban, van még két hónapom mire megszületik. Gondolom én kis naív, hogy megvan minden amire majd a gyerkőcnek szüksége lehet, kiságy, pelenkázósztal, rengeteg babaruha, pelus, pólya, babakád, minden amire az ember lánya úgy elsőre gondol, hogy kelleni fog a kis jövevénynek. Hát turbóanyutól sikerült megkapjam a kéretlen hegyibeszédet... Milyen anya vagyok én, hogy még nincs járóka, Adamó hinta, 5 tonna játék, járás segítő, plüssálat hegyek, babafogkefe és sorolhatnám napestig...
Namármost, 49 m2-en a palfonra is szekrényt kéne ragasztani, hogy ezt mindet tudjam valahova tenni, meg amúgy is mi a francnak felhalmozni mindent egyszerre, amikor egyszerűbb apránként beszerezni a gyerek fejlődési ütemének és igényeinek megfelelően. Szerintem....
Ezen okfejtésem után turbóanyu tekintetében láttam a megvetés összes szikráját, hogy mi az hogy én nem adok neki igazat, amikor ő jobban tudja, mert neki van már egy gyereke, én meg csak egy tudatlan, gömbölyödő pocak vagyok...